Bemutatkozás

2010 óta foglalkozom élménypedagógiával. Noha először szkeptikusan közeledtem a témához, mára úgy látom, hogy ez a terület igazából nem más, mint a természetes tanulási, fejlődési folyamatok segítése, támogatása, és tulajdonképpen a kritikus gondolkozás fejlesztésének módszertana.

Ebben sokat segítettek a Pressley Ridge Magyarország Alapítványnál szerzett tapasztalataim, először tábori önkéntesként, majd outdoor specialistaként, 2013-tól pedig egy budapesti tanoda nevelő-tanáraként egy tanévig. Láttam, hogy a módszer mennyit tud adni akár egy rövidebb projektben, akár egy folyamatos csoporttámogatás során. 2014-től két évig egy kalandpark sportszakmai vezetőjeként és trénereként dolgoztam.

2016-ban kollégáimmal elindítottuk a Pedagógia Pluszt Nyugat-Magyarországon. Emellett Vasváron tartok karate és önvédelmi edzéseket. Ezek nagyon különböző területnek tűnnek, de remek lehetőség és tapasztalat a szakma különböző ágait integrálni, komplex módszertanokat kidolgozni, kicsit kísérletezgetni, így sokat foglalkozom a tapasztalati tanulás, a csoportvezetés vagy akár a gamifikáció lehetőségeivel. Jelenleg az ELTE Savaria Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ részidős munkatársa vagyok.

Műtősnő, jegyszedő, vendéglátós, animátor, tábori nevelő, élménypedagógus!

...vagyis nagyon sokoldalú, és leírhatatlanul tudásszomjas! Emiatt a tudásszomj miatt kezdtem el foglalkozni az élménypedagógiával, és mert ezzel a módszerrel építettünk a gyermekcsoportokból csapatot a Holdfény Liget táboraiban! Itt kezdődött és mai napig tart a tanulás, hiszen ez egy olyan foglalkozása az embernek, amely örök tanulást kíván!

Minden téren emberekkel foglalkozom, és szeretem, mert minden embertől tanulhatok, tapasztalatot szerezhetek, és segíthetek. 

Több mint 5 éve dolgozom állami gondozott, speciális szükségletű kamaszokkal, 3 éve foglalkozom utógondozott fiatalok mentorálásával. Fiatal felnőttek életkezdését segítem. (Pénzkezelés, munka és iskolai megsegítésük, tanácsadás....)

Az élménypedagógiával 3 éve találkoztam először és az óta is használom mindennapi munkám során.

Azt tapasztalom, hogy amióta alkalmazom az élménypedagógia elemeit, sokkal hatékonyabb az egyéni és csoportos fejlődés a gyermekeknél.

2015-ben részt vettem a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely 'Magatartási és beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekek egyéni és csoportos fejlesztése élménypedagógiai foglalkozásokon keresztül' nevű akkreditált képzésén.

2017-ben részt vettem a Forrás Konferencián, mely valós, gyakorlatias eszközöket kínált hátrányos helyzetű fiatalokkal való munka során, különböző témájú workshopokon keresztül.

Számomra a belső erőforrások megtalálása, hasznosítása az egyik legizgalmasabb feladat az életben. 2001-ben 23 éves szociális munkás főiskolai hallgatóként egy fővárosi utógondozó otthon fiú lakóinak szervezhettem túrákat egy szabadidős pályázat keretében. Korábban ott dolgoztam, ismertem a srácokat. Meghatározó élményem volt, amikor azokkal a fiúkkal, akik a nyarakat a városban lófrálással, vagy az otthon kanapéján szenvedéssel töltötték, útra keltünk egy minimális költségvetéssel bíró hosszú hétvégére a Művészetek Völgyébe vadkempingezni. Mindent megálmodtam, semmi sem úgy sikerült. Onnan, hogy "húzzunk haza, ez egy sz*r" jutottunk el a "de kár, hogy vége" állapotba. A srácok egy része a nyár fennmaradó részében önállóan elment egy-egy hétvégére a Balatonra vagy a Velencei tóhoz. A program elérte célját, én örültem.

2016-ban a Holdfény Liget animátoraként ismerkedtem meg az élménypedagógia módszerével, ami nekem nem más, mint a fenti folyamat létrehozása kontrollált körülmények között, játékosan, bejósolható végkimenetellel; azaz a tapasztalati tanulás tudatosan irányítva. Kedvenc rekreációs tevékenységem a szikla- és falmászás, hogy ezt az élményt is át tudjam adni, sportmászó oktató képzésben vagyok.

Rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon végeztem, de más fele sodort az élet. Norvégiában töltött szemeszterem alatt először találkoztam azzal, hogy milyen meghatározó a saját élmény, és sokkal többet lehet így tanulni magunkról, a természetről, a közösség működéséről.

2016-ban részt vettem az Élményakadémia Training of Trainers képzésén, ahol nagyon sok szakmai tapasztalatot szereztem, és egy új látásmódot kaptam. 2017 óta vagyok a Pedagógia Plusz tagja.

6 éve dolgozom speciális szükségletű, állami gondozott fiatalokkal az intézményen belüli közösségi térben. Papírforma szerint szabadidő szervezőként, de a mindennapokban jóval több, mint a gyerekek szórakozásának szervezése. Az erősségeikre fókuszálva kísérem őket, és próbálok minél több olyan gyakorlatot, aktivitást csinálni velük, ahol a tapasztalataikból építkezhetnek, szert tehetnek olyan ismeretekre, ami segíti őket a mindennapok nehézségeiben, és reményeim szerint nagykorúságuk után is egy kapaszkodót adnak ezek a tanulságok.

Egy igazi utazás, ahol egymást tanítjuk, élünk meg jót és rosszat, közösség minden erejével, minden ellenállásával, minden bájával együtt.

Szeretek alkotni, a természetet, folyamatosan keresem a határaimat, van egy csodás kisfiam, és egy csodás férjem.

2015-ben a Holdfény Ligetben találkoztam először az élménypedagógia kifejezéssel. Addig még nem is hallottam róla. Tábori nevelőként hamar megbarátkoztam vele, és egyre komolyabban érdekelni kezdett. Aztán rájöttem, hogy pályám során már sokszor dolgoztam úgy, amit ma élménypedagógiának neveznék. 2008-ban diplomáztam a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében, magánénektanár, ének-kamaraművész szakon - félig énekes, félig pedagógus vagyok. 2012-ben pedig Színész I. képesítést szereztem. 

Tíz éve vagyok a szombathelyi Weöres Sándor Színház színésze. Az elmúlt években főleg fiatalokkal dolgoztam. Gyerektáborokban, fiatal színjátszókkal nyári kurzusokon, interaktív, zenés irodalomórákon. Három éve vezetek egy színi csoportot, melynek tagjai enyhén és közepesen sérült értelmi fogyatékkal élő fiatalok. Rá kellett jönnöm, hogy a színházi munkám is tulajdonképpen élménypedagógia. Bár nem szeretem összemosni a kettőt. A színészi munka számomra nem terápia - de aki nézi, részt vesz egy előadáson, interaktív órán, tréningen, annak ez egy másfajta tapasztalás, élmény, tanulás lehet. 

Egy plusz pedagógia...

Pszichológusként először hátrányos helyzetű és állami gondozott gyerekek nyári nomád táborainak szervezése során találkoztam azzal, hogy az élmények és az általuk átélhető tapasztalat mennyi változást eredményez a gyerekekben. Feloldódtak, együttműködőbbek, kitartóbbak lett, és a terápiás kapcsolatot egészen új szintre emelte.

Az élménypedagógiával elméleti szinten először az Élményakadémia által 2018-ban szervezett Forrás Konferencián, és az azt megelőző egy hetes nemzetközi workshopon találkoztam. Lenyűgözött a játékok és lehetőségek sokfélesége, amik eredményeként észrevétlenül hagytam el komfort zónámat, hogy egészen új dolgokat tapasztaljak meg önmagamról is. Ez inspirált arra, hogy a táborokba és a felnőttekkel, gyerekekkel végzett mindennapi konzultációs munkámba is minél több ilyen elemet emeljek át, és a tudásomat tovább bővítsem.

Az első expedíciós túrát a Pedagógia Plusz trénereivel éltem át állami gondozott gyerekek kísérőjeként. A pár napos túra, szabad ég alatt alvás, együtt főzés, közös nevetés és küzdés korábban általam alig tapasztalt önreflexiót, együttműködést és küzdőszellemet hozott ki a gyerekekből. Számomra pedig a módszer bizonyította hatékonyságát.

2020. augusztusa óta a kéTTé Alapítvány Tapasztalati/Outdoor Tréner (Vadon- és Kalandterápiás Specializáció) képzésen igyekszem minél több elméleti tudást és saját élményt szerezni a tapasztalati tanulással és expedíciós túravezetéssel kapcsolatban. Fő profilom jelenleg az egyéni nevelési tanácsadás, kis csoportos fejlesztő foglalkozások vezetése illetve a hipnoterápia, személyes önismereti munkámban is nagy hasznát veszem ennek a szemléletnek, ami rugalmasságra, találékonyságra, játékosságra sarkall.