A választható kihívás, avagy "Mi várhat rám egy tréningen?"
2017.05.19
Az évek alatt munkám során nem egyszer hallottam aggodalmaskodó szavakat a tréningek előtt, a foglalkozások megnyitásakor, hogy vajon mekkora kihívás vár rájuk, mit kell majd csinálni, mibe hajtja bele őket a tréner.
Minden tapasztalati tanulás alapú tréningnek, de főleg az outdoor elemeket aktívan alkalmazó kaland- és élménypedagógiának a tervezéskor és megvalósításkor alapvető elve kell hogy legyen a 'választható kihívás' szabálya. Sokszor hallottam kezdőként is ezt a kifejezést, de akkoriban csak annyi maradt meg belőle, hogy "ha nem akarja, nem kell részt venni". Ennél azonban lényegesen többről van szó, és egy nagyon mély témát jelöl.
A 'választható kihívás', avagy 'challange by choice', mint sok minden a tréningek világában, két oldalról közelíthető meg: a résztvevő és a tréner oldaláról. Kezdjük előbbivel. Magamnak a következőképp fogalmaztam át a félrevezető "ha nem akar, nem kell" gondolatot: "azért vesz részt rajta, mert ő úgy döntött". Hatalmas a különbség a kettő közt. Egyrészt az utóbbi pozitív megfogalmazásban közelíti a témát, másrészt kiemeli a helyzet kulcsát, a döntést. Vegyünk egy példát.
Sziklafalon ereszkedés. Élmény dús, látványos, a legtöbb embernek igazán nagy kihívást jelentő program - épp ezért szeretjük is a szakmában. Sokaknak ijesztő feladat, és olykor nagyon nehezen veszik rá magukat. A közösség és a tréner bátorítja az éppen soron következőt, de még így is sokat várathat magára az elhatározás, ha egyáltalán eljön. Persze gyakorolhatnánk rá némi nyomást is, mondhatnánk, hogy "...márpedig innen le kell ereszkedni, nincs mese". De ez nem célravezető. Ha rákényszerítjük, és emiatt megcsinálja a gyakorlatot, talán lesz egy pozitív élménye a konkrét szituáció, kihívás kapcsán, és később le mer ereszkedni mégegyszer, de elvesszük tőle a legfontosabb tanulási lehetőséget - az önálló döntés okozta fejlődést. Azt hogy ő saját erejéből, saját önszántból döntött úgy, legyőzve félelmeit, hogy végrehajtja adott feladatot. Elvesszük tőle azt a tapasztalatot, hogy igenis képes egyedül felelős döntést hozni, képes összegyűjteni erejét, bátorságát, képes szembenézni saját erőforrásokból a nehézségekkel. És ez természetesen egyáltalán nem csak az ereszkedésre vonatkozik, igaz egy bármilyen típusú és kihívású gyakorlatra, folyamatra.
És mi a tréner feladata? Elég sokrétű. Egyrészt támogatnia kell a résztvevőket, bátorítani, segíteni őket, de természetesen úgy, hogy nem zavarja meg döntési szuverenitásukat. Másrészt a gyakorlat ideje alatt folyamatosan nyitva hagyja a lehetőséget, mondhatni "tálcán kínálja" azt. Azaz, ha a résztvevő először nemet is mond, időről időre, ahogy a tréning beosztása engedi, emlékezteti a lehetőségre, vagy olyan helyzetbe hozza, pl. valamilyen feladatot bíz rá, ami a gyakorlat közelében tartja, így látja a többiek élményét, mely segítheti a döntésben. Harmadrészt, nem szabad sosem elfelejteni, hogy a résztvevőnek joga van nemet mondani, mindenkinek joga van tiszteletben tartani saját határait. Ráadásul elképzelhető olyan helyzet is, hogy épp ez a döntés az, amely egy pozitív tanulási folyamatot elindít. Talán pont azzal, hogy nemet mond lép ki a komfortzónából. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a tréner feladata, felelőssége, hogy kivezesse a résztvevőket a rutinzónából/komfortzónából (majd visszakísérje őket). Így alaposan felkészültnek kell lennie, és a csoporthoz kell igazítani a programot, illetve készülnie kell alternatívával, mely lehetőleg ugyanazt a tanulási folyamatot tudja biztosítani, csak épp vagy alacsonyabb, vagy teljesen másfajta kihívással.
A választható kihívás tehát számomra, és a tréningjeimen erről szól. Választható, vagyis a döntés mindig Önnél van...