Pár gondolat egy élménypedagógiai konferenciáról

Hétvégén jártam a ÉLményesszencia Konferencián, és igyekeztem megfogalmazni, miért jó konferenciára járni? Röviden négy válasz jut eszembe erről a kérdésről. Fejlődés. Inspiráció. Élmény. Kapcsolat. Hadd fejtsem ki kicsit bővebben.

Fejlődés

Mind minden szakmában, az élménypedagógiában is vannak trendek. Vannak változások, fejlődik. Fontos, hogy lépést tartsunk, illetve ha még nem vagyunk profik, akkor törekedjünk arra, hogy utolérjük a legjobbakat. Számomra ilyen volt Szabó Gábor Timur (kéTTé Alapítvány) workshopja, a metafórák tréningen történő alkalmazásáról. Fontos tudatosan kezelni ezeket: miképp nevezzük el, vagy épp nem nevezzük el gyakorlatainkat, azok mit üzennek, mivel ruházunk fel egy-egy szókapcsolatot vagy testhelyzetet, és mindezzel mi a célunk? Hogy lehetnek a segítségünkre a metafórák a tapasztaltak, tanultak hétköznapokba való áthelyezésében? Csupa olyan kérdés, mely már a kezdő trénert is körbeveszi, de a jelentőség felismerése néha várat magára.

Inspiráció

A szakmai tudás mélyítése mellett legalább olyan fontos az a belső folyamat, amikor egy élmény új ötletet szül, ami egyfajta gondolat-lavinát indít el, melynek a vége talán nincs szoros összefüggésben a kiváltó élménnyel, ismerettel, de legalább olyan releváns és fontos lehet. Gyöngyösi Kriszta (Élményakadémia) műhelye a megoldásfókuszú coaching témáját helyezte a középpontba, kiemelve az aktív hallgatás fontosságát, véleménynyilvánítás és mindenfajta közbeszólás nélkül, illetve ehhez kapcsolódva egy jó gyakorlatot próbálhattunk ki: egy dilemma, egy döntés különböző lehetőségeit gondolhattuk végig, de olyan szerepben, mintha már megtörtént volna a döntés, megéltük volna a következményeit, és minderről múlt időben mesélünk. Ez megihletett annyira, hogy másnap, amikor edzőként vittem két tanítványom karate versenyre, kipróbáltam a gyakorlat struktúráját (a jövő különböző lehetőségeibe helyezve magunkat). Bemelegítéskor megkértem a sportolóim, először meséljenek múlt időben arról, hogy nyertek, majd arról, hogy vesztettek, ezután emeljék ki azt, ami mindkét esetben pozitív élmény volt (például, hogy látták őket a szüleik, hogy mindent beleadtak). Végül, arra kértem, képzeljék el, hogy éreznék magukat, ha inkább lemondanák a versenyt - így sikerült a szorongásukat oldani, és felismerték, hogy a lényeg valóban a részvét. (PS. a versenyen sikeresen szerepeltek.)

Élmény

Fontos a szakmaiság, akár külső, akár belső forrásból ered. Azonban időnként el kell engedni, és át kell adni magunkat az élménynek, és újra és újra át kell élni, milyen a tréning résztvevőjének lenni. Hisz többnyire csoportot, foglalkozást vezetünk, és lehet, hogy már túlságosan elhalványult a közvetlen emlék arról, hogy milyen az, amikor a "héliumpálca" című játékban te is a hibáztatások középpontjába kerülsz. Milyen a térded csapkodva medvét vadászni, vagy milyen kreatív újító lehetőségei vannak az Activitynek. Meg azért lássuk be - játszani jó!

Kapcsolat

Egészen közeli barátként tekint az ember egy ilyen nap végén arra, akivel több programon is összefutott, aki pont ugyanazokra a workshopokra jelentkezett, mint Te, és a végén már kötetlenül beszélitek meg témaválasztásotok okait. Lehet itt tudatosan építeni a szakmai kapcsolatokat, de talán még jobb, ha ezt kicsit elengedve örömmel éled meg, hogy olyan emberek vesznek körül, akikkel nagy százalékban hasonló az érdeklődésetek, munkátok, és akiket hozzád hasonlóan hajt a fejlődni akarás. És velük folytatódik a tanulás - hisz lehet tanulni a szakmából, nyújthatnak fejlődést a belső folyamatok, építhetsz a tapasztalataidra, és végül tanulhatunk egymástól is!